Hallottál már a varázslatos 5-1 alapelvről? Az 5-1 arány a pozitív és negatív tapasztalatok arányára utal. Akkor érezzük jól magunkat és vagyunk boldogok, ha a pozitív–negatív arány 5-1 a mindennapokban. Dr. Maureen Gaffney, elismert ír pszichológus a „virágzás” fázisának nevezi ezt az állapotot. Akkor hozzuk a legjobb formánkat, ha pozitív a hozzáállásunk, ötször több pozitív gondolatunk, cselekedetünk van, mint negatív. Természetes, hogy ez az arány nem tartható állandóan. Mindannyiunk esetében vannak időszakok, amikor ez az arány 5-1 alá csökken, ilyenkor rossz passzban vagyunk. Azonban ez az alapelv segít minket abban, hogy a javulás irányába haladjunk. Dr. Gaffney javaslata szerint az arány lehetőség szerint maradjon minimum 3-1, ez alatt az ún. „sínylődés” állapota áll be. A spektrum másik vége, a javasolt csúcspont 11-1, mert ezen arány feletti pozitív tapasztalat esetlegesen arra mutat, hogy az önkép valamelyest torzul. A 3-1 és 5-1 közötti arány átlagos állapotot eredményez, az 5-1 és afeletti arány a „virágzás” időszaka egészen a 11-1 arány eléréséig.
Mégis mi köze van ennek a kölyökkutya tréninghez? Amikor normál tartományban működünk, vagy még jobb, ha a virágzás tartományában vagyunk, akkor az érzelmeink, érzéseink is pozitívabbak, és ezek az érzések, érzelmek befolyásolják döntéseinket. A környezetünkhöz is sokkal együttérzőbben, hatékonyabban viszonyulunk. És mi van a környezetünkben? A családunk, a barátok, a kollégák, és persze, a kiskutyáink. Amikor az érzéseink pozitívok eredményesebb a stressztűrésünk, és jobb a teljesítményünk. Bizony ezzel hasonlóan vannak a kiskutyák is.
Képzeljük el azt a helyzetet, hogy kiskutyánknak akarunk megtanítani egy viselkedést, méghozzá jelre (szó, testmozdulat stb.), de sikertelenül. Megpróbájuk újra, és újra, és újra. Ha ezt a sikertelen próbálkozást többször megismételjük frusztrálttá, elkeseredetté válunk, esetleg mérgesek leszünk önmagunkra és a kölyökkutyusra is. Ráadásul a helyzet még rosszabbra is fordulhat, ha mindezt egy csoportos foglalkozás alkalmával tesszük, amikor is a többi kölyökkutyus is hasonlóan rosszul reagál, vagy éppen pont sokkal jobban teljesítenek. Sajnos igen kellemetlenné is válhat a tapasztalat, ha a büntetést javasolják a kölyökkutyus figyelmének visszaszerzése érdekében.
Leginkább azt szükséges mérlegelni, hogy annak ellenére, hogy néhányan hisznek abban, hogy a büntetés szükséges eszköz a kölyökkutyus tréning során, mégis mindannyian (még ezek az emberek is) tudjuk, hogy a büntetés negatív, kellemetlen művelet a kiskutya számára, és legyünk őszinték, még a büntetést végző számára is. Ha egyszer elkezdjük követni a 5-1 arány elvét, könnyen belátjuk, hogy a büntetés nem töri meg a negatív ördögi körét. Az 5-1 arány alapelv pontosan arra utal, hogy a gondolkodás ördögi körét meg kell törni, módosítani a gondolatainkat, a pozitívra fókuszálni és hagyni, hogy a kiskutyáink is megtapasztalhassanak néhány bátorító helyzetet.
Az első lépés annak érdekében, hogy megtörjük az ördögi kör, igen egyszerű: hagyjuk abba, amit éppen csinálunk láthatóan nem túl eredményesen. Persze sokkal egyszerűbb mondani, mint végrehajtani, hiszen a legtöbb kölyökkutyus foglalkozás csoportos, melynek mindig van egy kialakított programja, a feladatok egy adott sorrendje. Ezt pedig követni kellene. Néhány tréner javasolja, hogy csak folytassuk, amit csinálunk és a kutyus majd idővel megtanulja. Az igazság az, hogy egy viselkedés valamilyen jelre való végrehajtását megtanítani a kiskutyának nem vesz sok időt igénybe. Az már egy más kérdés, hogy a kiskutyának sok gyakorlásra van szüksége ahhoz, hogy az adott cselekvést mindig, mindenhol végre tudja hajtani az adott jelre. Tehát, ha nem sikerül a tanulás folyamata rövid időn belül, akkor bármennyi időt szánunk rá, nem fog menni. Meg kell változtatni valamit a folyamatban, például esetenként a hozzáállásunk módosítása is elég, mert azt amit korábban próbáltunk egészen biztosan nem működik. Egy biztos, ez nem a kiskutya hibája. A későbbiekben egy teljes blog bejegyzést fogok szentelni a megfelelő időzítés, türelem és egyéb, a kölyökkutyus tréning árulkodó jelei közé sorolandó részleteknek. Ami a jelen esetben nagyon fontos, hogy különbséget érdemes tenni a gyakorlás és tanulás folyamata között. Más az, amikor gyakorlunk valamit, amit a kiskutya már megtanult. Egészen más, amikor ismételjük a sikertelen próbálkozásokat. Ilyen esetben kutyusunk egészen biztosan megtanul valamit, csak nem azt, amit mi szeretnénk éppen akkor tanítani. Jó példa erre a behívás. Ha a kiskutya megtanulta, hogy jöjjön hozzánk, mikor hívjuk, akkor kiváló ötlet a gyakorlás eltérő helyszíneken, szituációkban, akár csoportos foglalkozás keretében. Azonban, ha a kiskutya nem jön hozzánk, mikor hívjuk, és ez gyakran megtörténik, akkor teljesen felesleges a gyakorlás hacsak nem azt szeretnénk, hogy a kiskutyában megerősödjön, hogy nem kell visszajönni, mikor a gazdi hív. Egyrészt megmérgezzük a jelet, amit használni akartunk, vagyis használhatatlanná válik. Másrészt a kiskutya egészen biztosan megtanul valamit, csak pont annak az ellenkezőjét, amit mi akartunk tanítani. Hasonló helyzetben maradjunk nyitottak, vegyük elő az 5-1 arány alapelvet, ami akár a siker kulcsa is lehet.
Ha az internet böngészők bármelyikében rákeresünk a csoportos kölyökkutyus foglalkozásokra, akkor egy hosszú lista lesz az eredmény, és ha ezeket a weboldalakat meglátogatjuk a csoportos kölyökkutya tréningek előnyeiről és hátrányairól olvashatunk. Már sokkal kevesebb olyan információt találunk, ami a kérdés alapvető elemével foglalkozik, a PRAKTIKUMMAL. Pedig ez az az elem, ami a leginkább segít annak eldöntésében, hogy egyéni vagy csoportos tréninget válasszunk kiskutyánknak.
A csoportos foglalkozás igen hasznos eszköz lehet, de ha azt látjuk, hogy kiskutyánk jobban figyel a többi kiskutyára, lehet, hogy a környezet még kicsit sok neki és keresnünk kell egy másik megoldást, legalábbis egy időre. Itt van még, amit csak „félelem együtthatónak” hívok. Találkozni sok-sok kutyussal, még akkor is ha csak kölyökkutyusok, túl sok és lehengerlő lehet kutyusunk számára. A trénerek egy része ilyenkor azt szokta javasolni, hogy dobjuk be a kutyust a mélyvízbe, hagyjuk, hogy megtapasztalja, hogy a csoportos tréning nem is olyan rossz dolog. Persze, ez is egy járható út, de elég rizikós. A legrosszabb esetben, a kiskutya jobban fog félni a gazditól, mint az adott helyzettől, ami a félelmet kiváltotta. Egy másik, a helyzettel együtt járó jelenség lehet, hogy a félénk kiskutyát elkezdi piszkálni néhány kutyus, ami a félelem érzetet tovább növelheti és jelentős visszaesést okozhat. Természetesen a tréner beavatkozhat, ami csak azonnali reakció esetén eredményes, és csak a piszkálódókra van hatással, a piszkálódás tárgyául esett kiskutyát nem orvosolja. Arról nem beszélve, hogy a félelem blokkol. Ahol félelem van, ott nincs tere a tanulásnak. És még egy szempont, amit egy korábbi blog bejegyzésemben, Kölyökkutyáink tréningen: csillogás a szemünkben említettem. Arról a fiúról írtam, aki frusztrálva mesélte a behívás sikertelen próbálkozásairól, és arról, hogy feladni készült. Nagyon sajnáltam a helyzetét, de feladni sosem szabad. Éppen ellenkezőleg. Bátran nyúljunk vissza az 5-1 arány alapelvhez, keressünk egy másik megközelítési módot, ami pozitív tapasztalás lesz saját magunk és a kiskutyánk számára is. Lehet, hogy éppenséggel a csoportos foglalkozást kell abbahagyni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kiskutyánk már soha nem vehet részt csoportos foglalkozáson.
Mindannyian el akarjuk kerülni a frusztráló helyzeteket, és ezzel így vannak a kiskutyáink is. Lelkesen belekezdünk a kölyökkutya tréningbe, azzal a céllal, hogy igazán minőségi időt tölthessünk a kiskutyánkkal, hogy erősítsük a köteléket közöttünk, és hogy elérjük azt a bizonyos pontot, a flow érzést, amikor úgy érezzük, hogy már egymás gondolatait tudjuk olvasni. Ahogy a tanulás valóban megindul, a jel elkezd működni. Amikor a kiskutyánk azt teszi, amit kérünk tőle, mi is megerősítést kapunk, nő az önbizalmunk, és ezek az örömteli helyzetek munícióként szolgálnak a további közös munkához. A frusztrációnak nem ez a hatása.
Karen Pryor csoportos tréningre vonatkozó álláspontját idézem: „Ha egy bizonyos viselkedést akarunk javítani, akár egy, akár több állatról legyen szó, akkor kiválasztjuk az új kritériumot, és csak annak teljesülése esetén alkalmazunk megerősítést. Annak érdekében, hogy korrektek legyünk az állattal, valami olyasmit kell választani, amit egyébként az állat már korábban megtanult, és tudja folytatni a munkát, annak érdekében, hogy a megerősítés megtörténhessen. Ha a feltételeket egyszerű lépésenként növeljük, szintén segíti az állatot, abban, hogy felismerje, mi az elvárás, és mi az, ami már nem működik. Mindig türelemmel és figyelemmel emeljük az elvárást. Ha egy állatnak több időre van szüksége, hogy felzárkózzon egy bizonyos új feltétel teljesítése érdekében, addig nem lépünk tovább, amíg mindegyik állat nem tudja biztonsággal az előző lépést.”
Talán a legfontosabb számunkra az utolsó mondat. Ha csoportos tréningen veszünk részt, minden egyes állatnak meg kell adni a lehetőséget, hogy megtanulja az adott feladatot, és azt bizonyossággal végezze, ne félelemmel. Lehetőséget kell adnunk a kiskutyáinknak, ami azt jelenti, hogy a környezetet kell manipulálni, ha éppen arra van szükség annak érdekében, hogy a kiskutya megtapasztalja a sikert.
Például, valami olyasmit kérünk tőlük, amit már biztonsággal meg tudnak csinálni. Támogatni kell őket, hogy a figyelmük megmaradjon, akarjanak velünk időt tölteni. És persze, azt is szeretnénk, ha kezdeményezők maradnának. A mi pozitív attitűdünk segíti őket abban, hogy önbizalmuk növekedjen, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek, és hogy felismerjék milyen jó velünk időt tölteni.
Sokkal jobb stratégia, ha segítjük a kiskutyát kinyílni a világ felé, a többi állat felé és az emberek felé, mint hogy erőltessük a csoportos tréninget ideje korán. A kiskutya boldogabb lesz, a gazdi boldogabb lesz, növekszik az önbizalom és a kölcsönös bizalom.
Gaffney javaslata szerint proaktívnak kell lenni és nem reaktívnak. Tehát, ha azt látjuk, hogy a kiskutya fél, nem nagyon akar részt venni a csoportos foglalkozáson, egyszerűen csak elhalasztjuk a részvételt. Rengeteg idő lesz még a csoportos foglalkozáson való részvételre amikor a kiskutya arra készen áll.
Még egy dologról nem szabad megfeledkezni: a tréninget folytatni kell. Rengeteg különféle feladat van, amit tudunk a kiskutyával gyakorolni olyan környezetben, ahol biztoságban érzi magát. Kialakítunk egy tréning tervet, ami segíti a kiskutyát, hogy eljusson arra a szintre, amikor majd szívesen vesz részt szocializációs programokon. Mert mi kontrolláljuk a folyamatot, de nem a kiskutyát. Mi kontrolláljuk, hogy mikor mi történik, milyen formában történik a tréning. Mi alakítjuk ki a tréning gyakoriságot. Mi döntjük el, hogy csoportos vagy egyéni foglalkozásra visszük a kiskutyát. Azonban ezek a részletek változtathatóak.
A kiskutyánkat mi ismerjük a legjobban. Ha azt látjuk, hogy a kiskutya kellemetlenül érzi magát, túláradóak az ingerek, akkor változtassuk meg a tervet, menjünk az áramlattal, hagyjuk, hogy a kiskutya is élvezhesse a 5-1 arány alapelv előnyeit.
További információért, kérjük látogasd meg Kisállat Játék Galériánkat és PinkPups Programunkat
