Amikor a kölyökkutyusok egy nagyobb csoportja összegyűlik a kutyaiskolában, bizony eltérő a képzettségi szintjük. Van amelyik már erősebben kötődik a gazdihoz, van amelyik már több alapfeladatot ismer és vannak a kis bohókás labdapamacsok, amelyeknek egyelőre még fogalmuk sincs arról, hogy hogyan kellene viselkedni. Korántsem meglepő, hogy a feladatokat éltérő ütemben, változó lelkesedéssel és a képességek eltérő szintjén végzik. Mi pedig azt látjuk, hogy mások kutyusai jobban teljesítenek, ami vegyes érzelmeket vált ki belőlünk. Persze leginkább minden ok nélkül. Azt gondoljuk, hogy a kutyusunk lemaradt a többiek mögött (ez valójában nem így van), és törjük a fejünket, hogy vajon mi az oka ennek. Mérlegeljük, hogy több foglalkozás kellene-e, talán egy másik kutyaiskolát kellene kipróbálni, vagy egyéni foglalkozásokra jelentkezni. Pontosan úgy, ahogyan mi magunk is készülünk egy-egy vizsgára, vagy készítjük fel gyermekeinket életük meghatározó eseményeire, mint például egy felvételi vizsga. De ott vannak az ellenérvek is. Túl sok tréning feleslegesen stresszeli és elbátortalanítja a kölyökkutyust. Több tréninggel több jutifalat jár; több kaja pedig eredményezheti, hogy a kölyökkutyus túlsúlyos lesz, és így tovább. Azért vannak nagyon ügyes kölyökkutyusok és mégsem túlsúlyosak. Végül megfogalmazódik a kérdés: Vajon ez hogyan lehetséges? Lehet egy optimális tréning gyakoriságot meghatározni a lehető legjobb eredmény elérése érdekében?
Jazzy Molly feladatra vár, Vinnie pedig arra, hogy kiengedjem
A gazdi szemszögéből nézve valóban megalapozott elvárás és fontos tudni, hogy mennyi az optimális tréning; hogy milyen hosszúak legyenek a foglalkozások, vagyis létezik-e olyan tréning gyakoriság, ami a legjobb eredményt hozza.
Első lépésként át kell gondolni, hogy a tréning, mint fogalom mit is jelent nekünk? Általánosságban, a tréning a tanítás és a tanulás, az információ szerzés folyamata, ami a korábban megszerzett tudásra épül. Vagyis a tréning egy nagy része gyakorlás. A kölyökkutyus tréning és a kutya tréning általában különböző technikákat, módszereket alkalmazhat. Tehát a következő lépés az, hogy kiokoskodjuk, melyik módszer és milyen technikák lennének a legalkalmasabb számunkra és el kell döntenünk, hogy mennyi időt tudunk szánni a kölyökkutyus tréningre. Mi az, amit a mindennapokba be tudunk szorítani hosszútávon anélkül, hogy feleslegesen stresszelnénk magunkat és a kutyusainkat. A hangsúly mindenképpen a „hosszútávon” van. Nem beszélve arról, hogy az elkötelezettség szintje is eltérő a gazdik esetében is. Néhányan éppen csak, hogy belekezdtek a kutyus tréningbe. Egészen biztosan szükségük van időre, hogy hozzászokjanak, tanuljanak, kialakítsák álláspontjukat és legfőképpen, hogy megismerjék kölyökkutyusaikat.
Jazzy Molly egy foglalkozáson vidám mosollyal az arcán
És most jön a nagy kérdés: meg kell különböztetni a tematikus tréninget az alap (házirend) tréningtől. Vajon ez lehetséges? A tematikus tréning általában a kutyasport egy területére koncentrál és gyakran profi tevékenység. Jó néhány tréner van azon az állásponton, hogy minél rövidebb a foglalkozás, annál jobb eredményt lehet elérni. Ez így is van. Amikor egy komplex feladatot tanítunk, rövidre vesszük a foglalkozást és visszatérünk a feladathoz 2-3 alkalommal is egy napon, vagy ha nincs időnk rá, akkor hagyjuk egy másik napra. De ha házirend tréningről beszélünk, akkor a lehetőségek tárháza végtelen. Sőt, minél konzekvensebbek vagyunk, annál könnyebb a kölyökkutyus számára, hogy megértse elvárásainkat a házirend és egyéb egyszerű feladatok (mint például „ül” és „fekszik”) tekintetében. Egy gyakorlott kutyatréner azonnal azt kérdezné, hogy hogyan lehetséges elválasztani a tematikus tréninget az alap házirend tréningtől. Én azon az állásponton vagyok, hogy nem lehet a kettőt elkülöníteni. Kockázatos erős alapok és szoros kötödés nélkül tematikus tréningbe kezdeni. Azonban az alap házirend tréning gyakorlatilag egész nap elkísér minket. Tehát, én amondó vagyok, hogy a tréning inkább attitűdként értelmezendő, mintsem folyamatként. Miért? Azért, mert egy folyamatnak kezdete és vége van esetenként néhány perces időmegszakításokkal. Azonban az attitűd mindig velünk van, meghatározza, ahogyan bizonyos helyzetekben reagálunk, ahogyan mások kéréseit kezeljük, ahogyan kapcsolatba lépünk másokkal, ahogyan az embereket, állatokat, növényeket és a környezetet kezeljük.
A kölyökkutyus tréning módszerek tekintetében pedig én a „formálás” nagy híve vagyok. Nagyszerű módszer, amely arra tanítja a kölyökkutyust, hogy ismételje, szokássá alakítsa azt a viselkedést, amit mi „jó” viselkedésnek tekintünk. Karen Pryor megfogalmazása szerint a formálás nem más, mint „egy viselkedés felépítése lépésről lépésre”. Fantasztikusan érdekes folyamat, amely segít nekünk felfedezni mire képes a kutyusunk. Ahogyan Pryor mondja: „Az állat felismerte, hogy számára a javak egy újszerű forrása vagyok, csakúgy, mint ahogyan felfedez egy ivóhelyet vagy egy erdei gyümölcs lelőhelyet. Így erősen érdeklődni kezd aziránt, amit csinálok. És ez óriási lehetőség a tudás bővítésére.” Visszaemlékezik a tapasztalatra, hogy milyen szívmelengető az emberek első reakciója a formálás alkalmazásakor. Ugyanis általában megdöbbennek az emberek, mert a kutyusuk elkezd különböző viselkedési formákat felajánlani, csinál ezt-azt, várja, hogy a gazdi hogyan reagál. Továbbá sokkal lelkesebbé válnak a kutyusok, és ami a legfontosabb, hogy saját akaratukból kezdenek úgy viselkedni, ahogyan mi elvárjuk. Én mindez elérhető úgy, hogy nem alkalmazunk kemény, büntető visszajelzést. Az alábbi egy rövid videó arról, ahogyan Jazzy Molly kúszó bemenetét formáljuk:
Persze a formálás azt is jelenti, hogy megengedjük a kölyökkutyusnak, hogy bizonyos mértékig átvegye az irányítást. Mi csak készenlétben állunk, és amikor viselkedése kezd emlékeztetni arra, amit elvárunk, akkor közbelépünk, jelöljük a viselkedést, és jutalmazzuk. A kérdés, amit sok kölyökkutyus gazdi most kérdez: Hogyan lehetséges, hogy úgy viselkedjen a kutyus, ahogyan mi szeretnénk, ha nem mutatjuk meg neki, mit is akarunk? Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kölyökkutyus tréning alapja: a megfigyelés, megfigyelés, és újra csak a megfigyelés. Egy idő után képesek leszünk ráérezni, hogy mi a kutyus következő lépése, ami főnyeremény, hiszen már a szándékot is tudjuk jutalmazni. Természetesen nem tudjuk kutyusunkat egész nap megfigyelni, teljességgel lehetetlen. Tehát lépéseket teszünk annak érdekében, hogy kölyökkutyusunk ne vegyen fel buta szokásokat. Lehetőség szerint, ezeket a lépéseket megtesszük mielőtt új otthonába érkezik a kutyus. Nyitottnak kell maradnunk és meglátni, hogy minden egyes pillanat tréning lehetőséget tartogat magában, még akkor is, ha éppen túl elfoglaltak vagyunk ahhoz, hogy a kutyussal foglalkozzunk. Miért? Mert ezek az elfoglalt időszakok nagyszerű lehetőséget adnak arra, hogy a kölyökkutyus megtanuljon türelemmel várni a sorára. Csak a megfelelő környezetet kell biztosítani hozzá. Amikor nem tudunk rájuk figyelni, akkor megelőző lépéseket teszünk, hogy ne tanulják meg a butaságokat.
Jazzy Molly és Vincent a Varázsló jól megérdemelt pihenőn, amíg én dolgozom
A következő lépés, hogy elcsípjük a pillanatot, majd megfelelő eszközzel jelöljük a pillanatot és jutalmazzuk. Azonban ehhez kell, hogy legyen nálunk jutifalat. A legkevésbé problémás a pillanat jelölése, de a klikker tréning annál sokkal izgalmasabb, mintsem, hogy egy-két mondatban említsem, erre egy külön bejegyzést szánok a későbbiekben. Ami a jutalmat illeti. Hát, az emberek egy része mindenféle dolgot tart a zsebeiben, mint például aprópénz, zseblámpa, vagy hajcsatt. Én jutifalatot tartok a zsebeimben, azért, hogy legyen mivel jutalmazni, ha a kutyáim dicséretesen viselkednek. Persze, számos más módon is lehet a kölyökkutyust jutalmazni. Ha jól megismertük őket, tudjuk mit szeretnek a kaján kívül, akkor már győztünk. Visszakanyarodva a jutifalathoz a zsebben. Valójában igen szerencsésnek mondhatom magam, hogy kutyusokkal foglalkozom és nem tengeri emlősökkel, mert a jutifalatnak nincs olyan erős szaga, mint a halnak. Kivéve persze, ha a kutyus kedvence a hal, na de a jutalom kiválasztásának rejtelmeiről, majd egy másik bejegyzésben lesz szó.
Amikor Karen Pryor elfogadta a megbízást, hogy delfinekkel foglalkozzon, fel kellett készülnie arra, hogy elcsípje a megfelelő pillanatot, annak érdekében, hogy megerősítést adhasson és jutalmazhassa a viselkedést késlekedés nélkül. Tehát így néz ki a formálás, ha tengeri emlősökkel foglalkozunk: „A legnagyobb tréning feladatunk a pörgő (vagy fonó) delfinek voltak… Először is el akartam csípni, azt a látványos manővert, amelyről ezek az állatok a nevüket kapták. Amellett, hogy a legtöbb delfinfajhoz hasonlóan kecses ívben ugrálnak a vízen, a pörgő delfinek hajlamosak a levegőbe ugrani és két-három méterrel a víz felszíne felett billegő tollbójaként pörögni. Ezt nyílt vízen csinálják… Folyamatosan sípot tartottam a fogaim között és egész nap halat a zsebemben (időnként le kellett cserélnem friss halra). Így, ha az egyik pörgő delfin az égbe lendülne, és a hossztengelye körül billegő tollként pörögne, jelölhetem a viselkedését, addig amíg az állat még a levegőben van, majd azonnal jutalmazhatom a hallal.”
Azért ennél jóval egyszerűbb a kutyus tréning során formálást alkalmazni.
Tehát, van néhány kiváló összetevőnk a nagyszerű kölyökkutyus tréninghez. Említésre került, hogy a kölyökkutyus tréning inkább értelmezhető attitűdként, mint folyamatként. Hasznos, hogy megkülönböztessük a tematikus tréninget az alap, házirend tréningtől, de ne válasszuk le őket egymásról. Javasolt, hogy olyan környezetet alakítsunk ki, ahol a kölyökkutyusunk nem tanul butuska viselkedést. Hasznos, ha megtanuljuk megfigyelni kutyusunkat és azt megtesszük a lehető leggyakrabban. Említésre került, hogy a formálás egy kiváló módszer a kölyökkutya tréningben. De egy dologról még nem esett szó: a TÜRELEM. A kutyusaink mindent megtesznek nekünk. Tehát vegyünk egy nagy levegőt, ha szükséges, vagy egyszerűen csak szakítsuk meg a tréninget, hagyjuk, hadd játszanak egy kicsit. Hiszen csodás kis teremtmények még akkor is, ha nagy kihívás lehet egy-egy tréning. Mindegyikük különleges egyéniség és könnyedén megtanulnak mindent, de nem ugyanabban az ütemben.
Én úgy gondolom, hogy nem lehet alaphipotézist megfogalmazni, már ami a kölyökkutyus tréning gyakoriságát illeti. A kölyökkutyusok mindegyike képes megtanulni minden feladatot mindaddig amíg felszabadultan érezhetik magunkat; hagyjuk, hogy felfedezzék milyen jó dolog tanulni, és sok-sok játék, na meg jutifalat kerül elő.
További információért, kérjük látogasd meg Kisállat Játék Galériánkat és PinkPups Programunkat
Vinnie erősen koncentrál
